tag:blogger.com,1999:blog-36961792011-12-18T22:54:11.811+01:00mamacashEz <strike>vagyok</strike> voltam <a href="mailto:mamacash@freemail.hu">én</a>?mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comBlogger1901100tag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1085406381958822822004-05-24T15:45:00.000+02:002004-05-24T15:46:21.956+02:00Egy tank. Nekem jött egy tank.mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1085388035102103892004-05-24T09:35:00.000+02:002004-05-24T10:40:35.103+02:00"Én pedig nem beszélgetek két prostituálttal" - mondta üdvözült mosollyal a magyar idegenvezető S-nak, akivel együtt voltunk, amikor a német nyugdíjas turistákat szállító busz leszorított és lenyomta ILF sárhányóját. "Go and have a nice walk in the castle" - mondtam kissé idegesen, miután mind a negyven német nyugdíjas mosolyogva nevezett prosesszionális biztosítási csalónak, mert ők látták, hogymamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1085067706283153682004-05-20T17:37:00.000+02:002004-05-20T17:41:46.283+02:00Háromból kettő.
What Classic Movie Are You?personality tests by similarminds.com
(a harmadik az Üvöltő szelek volt, haha)
De szerencsére ma összetörtem ILFet, soha jobbkor.
mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1082105207348371602004-04-16T10:46:00.000+02:002004-04-16T10:54:59.013+02:00"És akkor kimentem a házból és átmentem a lányokhoz, beszélgettem a Bogival, aztán még sétáltam a Szilárddal, tök jót beszélgettünk, aztán visszamentem a szobámba és elaludtam. Nagyon klassz este volt.", írtam valaha az osztálykirándulásról, most már soha nem tudom meg, mi történt valójában. mintha azóta is láthatatlan kezek szövögetnék a fonalat, még mindig arra várva, hogy egyszer végre én is mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1081163070468318072004-04-05T13:04:00.000+02:002004-04-05T13:08:09.000+02:00Nem, valami nem stimmel, valami nagyon nem stimmel, és ennek utána fogok járni. Addig is, búcsút mondok ennek a virtuális izének, ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez.mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1080636412216719142004-03-30T10:46:00.000+02:002004-03-30T10:51:33.076+02:00Egyébként én tényleg semmi, de semmi mást nem szeretnék, mint termékeket fogyasztani, úgyis, mint ...-ot, ...-t, meg ...-t. De már annyi is elég lenne, ha egy új pólót (6000 Ft) vagy szoknyát (10 000 Ft), de ha minden kötél szakad, legalább új szőlőzsírt (1000 Ft) tudnék venni végre két hónap shoppingmentes időszak után. Az se lenne rossz, ha a telefon- (66 000+8000 Ft), gáz- (54 000 Ft), villanymamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1080587590522847972004-03-29T21:13:00.000+02:002004-03-29T21:20:22.903+02:00Kedves Szofi, én megnéztem Britney új klipjét, örömmel jelentem, és most nem tudom, hogy
1. ne legyek-e mégis stewardess
2. vagy mégis inkább britney spears
3. felbéreljek-e egy parókakészítőt én is, ha már ilyen lassan nő a hajam
4. ne vegyek-e holnap jegyet a koncertjére?
Szerinted?
mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1078396002956340752004-03-04T11:26:00.000+01:002004-03-04T17:00:33.233+01:00Áll egy ház egy hatalmas mező közepén, valami lányintézet, ahova egyszercsak érkezik egy levél, különböző dolgokkal. "Készíttessetek egy kanapét, aminek 15 cm-es a lába" például ilyen üzenetekkel. És akkor a lányok elkezdik összerakni azt a VALAMIT, amiről az üzenet szól. A VALAMI egy kristályból, egy kanapéból és egy hatalmas, zöld, térbeli Google feliratból áll. Ez a három dolog pedig úgy áll mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1076608022620520672004-02-12T18:47:00.000+01:002004-02-12T18:49:47.543+01:00"A Szerelmezőgépek Boltjában annyiféle gép van! Kellentyűk, kínolók, tápolók, halasztók, sápasztók, őrjítők, irgalmátorok, sorvasztók, senyvesztők, veszékelők, szűkölők, átkolók, zokogtatók, halolók, felejtők. Finom kis szerkezetek, nem romlanak ám el! Egyszer elindulnak, aztán csak járnak, járnak!"
(Mosonyi Aliz: Szerelmezőgépek Boltja)mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1076449318695259172004-02-10T22:41:00.000+01:002004-02-10T22:53:02.483+01:00válás 2x65
állás elvesztése 47
új családtag befogadása 39
anyagi helyzet változása 38
kitűnő személyes teljesítmény 28
személyes szokások megváltozása 24
vita a főnökkel 23
alvási szokások megváltoztatása 16
üdülés 13
karácsony 12
Összesen: 370
Holmes és Rhae (1967) alapján ennyi stresszpontot gyűjtöttem az elmúlt két hónap alatt. (ahol 100 a legstresszesebb, a házastárs halála).
Ha valaki mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1075396751921874382004-01-29T18:19:00.000+01:002004-01-29T18:21:21.966+01:00És akkor nagy levegőt veszek, és nem zuhanok össze a fáradtságtól, pedig megtehetném, egy hete négytől nyolcig alszom, és csak lopkodom a tízperceket az ágyban. Még 130 jegy. Tök jó, hogy nem vagyok moziüzemvezető vagy menő filmrendező. El is olvasom a kritikákat, és felveszem mind a két új bugyimat, és abbahagyom a fáradt nyenyegést.
Én vagyok én, te vagy te, ti vagytok ti, és ehhez tartsátok mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1074853016895458922004-01-23T11:16:00.000+01:002004-01-23T11:18:58.716+01:00Na jó, tudok még ilyen csodálatos dolgokat. Egyet, kettőt.mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1074852659986430402004-01-23T11:10:00.000+01:002004-01-23T11:15:36.560+01:00Megmondom, mi a legcsodálatosabb érzés. Amikor bemész a moziba, jegyet veszel, és a jegyre az van rá írva, hogy Mammut mozi, Pasarét terem, JOBB 9. sor 5. szék, és a cím, amit te találtál ki. Ráadásul érvényesítheted a parkolójegyedet a saját filmedre. Na, milyen?
mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1074618825443525502004-01-20T18:13:00.000+01:002004-01-23T11:08:42.543+01:00Az a darab, amit tegnapelőtt este láttunk Zsaklinnal, arról szólt, hogy a multinacionális cégeknél bizony bizonytalan a középvezetők sorsa. Szó sincs itt erkölcsről, munkavégzésről vagy ilyesmi, csak a tortáról, melyet a Főnők (Boss) kék golyóstollal (ballpen, biro) rajzol egy hófehér A4-es papír aljára, és amely a felhasználók (users), a célcsoport (target audience) és a látogatottság (page mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1074353120898892452004-01-17T16:25:00.000+01:002004-01-17T16:27:14.920+01:00Drg Szf,
Bldg szltsnpt kvnk!
mc
mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1074275399128925822004-01-16T18:49:00.000+01:002004-01-16T23:38:05.670+01:00Beszáll a kocsimba, beszélgetni kezdünk. "Nagyon lefogytam, nem?" - kérdi. "Sokáig beteg voltam, hasnyálmirigygyulladásom volt. Az epémmel kezdődött, de az nem volt semmi különös, megoperáltak és kivették az epekövemet. Nem ehetek semmit, ami zsíros." Aztán még elmeséli, hogy végre feltétel nélkül szerethet valakit, a gyerekét. "Neked van gyereked?" - kérdi. Nincs. "Hogyhogy?" "Tudod, én most a mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1074158256636090012004-01-15T10:17:00.000+01:002004-01-15T10:20:18.903+01:00Anya az előszobában, hangosan: "Hát, kutya, látom, te ma itthon pisilsz, mert nem visz le senki. A gazdád alszik, a kislányomról nem is beszélek..."
Vajon erről beszélt a jós?
Egy csepp víz sincs otthon. Senki nem mondhatja, hogy nem is próbáltam meg elmosogatni. Egy hét után.
"Nem tudom, hogy. Vagy, hogy eddig hogyhogy nem?"
mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1073997645116764652004-01-13T13:40:00.000+01:002004-01-13T13:46:07.623+01:00Mert én szoktam beszélgetni az emberekkel néha. Mostanában ilyeneket.
1. másfél pohár bor és egy adag sajtos sonkás rántotta elfogyasztása után Zsaklinnál
mc (kissé ingerülten): Na az egy érdektelen, hisztérikus ostoba liba.
A: Kiről beszélsz ilyen elítélően?
mc: Bárkiről.
2. a Francia Intézetben egy családias kiállításmegnyitón üldögélve, két pohár bor elfogyasztása után
mc: Szóval a jós azt mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1073828741120493962004-01-11T14:45:00.000+01:002004-01-11T15:48:50.030+01:00A tésztafőzés az mégis egy meghitt dolog, azt hiszem, mert amikor J-vel, a háromhónapos Józseffel és B-vel csütörtökön tésztát főztünk Mauro fűszerét felhasználva, még a helyszínen megjelent végrehajtó is annyira meghatódott, hogy inkább mégse vitte el a kocsit. "De esküdjön meg, hogy hétfőig befizeti a kétszázharminchatezer forintot."
Aztán a lelkizős társasjátékban (szó szerint) kijött, hogy mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1073555473849552782004-01-08T10:51:00.000+01:002004-01-08T10:52:56.153+01:00Üldögélek csendesen, lobog a pace zászló a szélben, mert én ott lakom, ahol a pace zászló lobog a szélben a város felett, és akkor hirtelen arra gondolok, hogy tulajdonképpen írhatnám ide azt is, hogy boldog vagyok. mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1073398144358431342004-01-06T15:09:00.000+01:002004-01-06T16:08:01.826+01:00Egyik a másik után. Mármint azok a dolgok, amik az emberből kiszívják az energiát, és utána csak vergődik mint a partra vetett hal.
Még régen, egy-két napja, mindenfélét akartam írni, hogy szól a konyhában a Django Reinhardt és tészta fő és meleg van, és akkor K táncra kér, és mégis elköltözik, elviszi az összes gépet, érdekes, valamiért ez a legfájóbb. Hogy Sepsiszentgyörgy olyan, mintha a mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-107219808347806512003-12-23T17:48:00.000+01:002003-12-23T17:50:51.293+01:00És akkor megjönnek a rokonok, a Fityuék Egerből, és elkezdik felhordani a cuccokat a kocsiból. A töltöttkáposztával kezdik, aztán jön a gomba, a kacsa, a halak, a kutya, az ajándékok, az unokatesóim, a fenyőfa és a többiek. Én pedig elkezdek szépen inni, és abba se hagyom huszonhetedikéig, hogy aztán huszonkilencedikén Sepsiszentgyörgyön folytassam átcsusszanva mintegy észrevétlenül egy új évbe. mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1071918657478389552003-12-20T12:10:00.000+01:002003-12-20T12:18:14.733+01:00Mit is írhatnék egy városról, ahol karácsony előtt húsz fok van, ragyog a nap, és én a szentpéterbazilika előtti tér oszlopsorai között próbálom átvenni a napsütésből áradó nyugalmat, és akkor odajön salvatore, a gitáros statiszta, és a nőkről kezd beszélgetni velem? ("Elsőre mind kedvesek vagytok".). Bemenekülök a bazilikába, tévedésből megmászom 320 lépcsőfokot, körülöttem japánok, amerikaiak, mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1071246705920307462003-12-12T17:31:00.000+01:002003-12-12T17:42:33.170+01:00h
ű
mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1071139362613415732003-12-11T11:42:00.000+01:002003-12-11T11:46:46.140+01:00És azok a szavak, amiket az elmúlt másfél hét alatt nem írtam le, azok hova lettek? Ezen gondolkodtam tegnap, amikor elmentek a lányok, már csak nefritke maradt, nyomogatta a billentyűzetet a nagyszobában, én pedig ültem a konyhában, szemtől szemben egy pohár borral, hátamat a radiátornak támasztva, egy hosszú mosogatás után. Üldögélek csendesen, és egyszercsak bevillan a kép, amit ébredés után mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1070283146427648012003-12-01T13:52:00.000+01:002003-12-01T13:53:18.860+01:00Őszintén örülök annak, hogy:
- már nem tanulóvezető vagyok, hanem van jogosítványom
- nem az érettségim előtt állok éppen
- két diplomám van
- befejeztem a második dokumentumfilmemet
- elmúltam 18 éves
- voltam már ájulásig részeg és füves cigit is szívtam már
- már nem vagyok szűz
- élettársam is volt
- volt egy abortuszom
- van autóm és magassarkú cipőm
- a sminkkészletem is eléggé rendben mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1069754763950794182003-11-25T11:06:00.000+01:002003-11-25T11:07:33.200+01:00Igen, boldog születésnapot, Zsaklin!
mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1069668519000991122003-11-24T11:08:00.000+01:002003-11-24T11:09:20.860+01:00"Mester! Van elég gőzünk,
ha vesztünk is, gőzünk."mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1069245384820297862003-11-19T13:36:00.000+01:002003-11-19T14:02:49.000+01:00K. tegnap éjjel, mielőtt végleg a párnára hanyatlott volna a feje, így szólt: "Jaj, boci."
Mondta nekem, és ennek én azért örültem, mert a Nagyapa hívta mindig Bocikámnak Eminagyanyót, különösen, ha Eminagyanyó éppen idegesen ordibált. "Nyugodj meg, Bocikám" - mondta, és Eminagyanyó tovább kiabált. Már csak a -kám hiányzik.
Nézem a plafont, mármint az eget, mert az ágyunk felett ott az ablak ésmamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1068980897469331632003-11-16T12:08:00.000+01:002003-11-16T12:09:39.496+01:00Állok a házibuliban egy csomó ember között akikkel újra nem köszöntünk egymásnak, tematikusan kimerítettem a lehetőségeket, van amiről még mindig nem lehet beszélni, és eszembe jut egy nagy piros gomb, SZOCIÁLIS RESET, amit meg kéne nyomni ebben a kibaszott városban és akkor talán egy hét után újra tudnék szarni.mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1068826782380735432003-11-14T17:19:00.000+01:002003-11-14T19:20:47.763+01:00M-val tegnap arról beszélgettünk, hogy mi a szerelem. (Váratlan fordulat egy tizennégy éve tartó barátnőségben.) Szerinte olyan szükséges rossz, mint mondjuk a lábfájás, amikor az ember kinövi a cipőjét, és abból arra következtet, hogy újat kell venni. Mert szerinte csak egy szükséges érzés, ami csak ahhoz kell, hogy két idegen ember, akinek nem is kéne feltétlenül találkozniuk, VALAMI által mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1068555237376044322003-11-11T13:53:00.000+01:002003-11-11T14:24:26.046+01:00Leragad a szemem.
Friss vagyok és éber.
Leragad a szemem.
Friss vagyok és pörgök.
Leragad a szemem.
Ébren vagyok.
Szóval soha nem értettem, hogy azon túl, hogy meg tudja tartani a ceruzát a kezében, miért örül minden szülő 3-4 éves gyermeke átláthatatlan krikszkrakszainak, és mutogatja büszkén, hogy Nézd, de ügyes, egy űrhajót rajzolt!, három vonalra és egy pontra.
Aztán meglátogattam Lilit, E.mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1068223192783600382003-11-07T15:31:00.000+01:002003-11-07T17:43:13.106+01:00Ülök a repülőn, az albán asszony és az arab üzletember között, a 16D-n, jövök haza, vörösbort iszom, és azon gondolkodom, hogy akkor most nyitok néhány fiókot a fejemben, és belepakolom a dolgokat.
Az elsőben benne lesznek a képek, a szobrok, a házak, a tárgyak, az angol házaspár szemétkupaca, a horrofilmdíszletszerű neoszürrealista pince Terrance Lindall múzeumában, az emigrációsteszt, amin mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1067930523494632432003-11-04T08:22:00.000+01:002003-11-04T08:32:46.076+01:00Szegeny Emil Heskey... Az hagyjan, hogy nincs itt velem New Yorkban, de meg furjak is itten. Pedig...
Szoval valoban o van itt 15 napja, de van is ra okom - kabe annyira tavol kerultem a valosagtol itt, amennyire akartam. Csodalatos erzes, erre ma dobbentem ra igazan, amikor utaztam a Rokonhoz, Sandy Hookba, a buszon, felkomaban levo emberekkel egyutt, ki New Yorkbol, a videki Amerikaba. Sandy mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1066317956233040622003-10-16T17:25:00.000+02:002003-10-16T17:34:28.236+02:00Az hagyján, hogy most már tudom, ki az az Emil Heskey, akit leangolfejűztem, de megvan az is, hogy ez a Kewell, akit kitaláltam, az egy menő lehet, de ezt csak az tudja meg, aki feliratkozik Basszuskulcs hírlevelére.
Elmentem ma orvoshoz. Megmérte a vérnyomásomat. 90/40. "Hát egyhamar nem kap szívinfarktust" - mondta. A kérdés csak az: miért vagyok egyáltalán ébren???
mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1066244076379451382003-10-15T20:54:00.000+02:002003-10-15T20:54:35.763+02:00Jó, persze nem ennyire szar, módosítok. Pl. napok óta az van, hogy K. mindig otthon marad, amíg én dolgozom, ő mos, főz, takarít, és tarhonyát főz a pörkölthöz, mire én hazaérek. És ez mondjuk több mint (most valami nagyot akartam mondani, de csak a családi kör meg a feminizmus jutott eszembe, a kettő közül meg nem tudtam választani).
mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1066242990987188582003-10-15T20:36:00.000+02:002003-10-15T20:36:30.620+02:00Utálok filmekről írni, de kötelességemnek érzem, hogy elmondjam, hogy ezt, bazeg, ezt senki ne nézze meg, főleg ne október és május között, délután hat után. Szofi, te meg never ever in NY.
Heti mottóm:
- Doktor úr, olyan ideges vagyok mostanában.
- Dehát miért?
- MITMIÉRT?
Ezeken kívül pedig mennyire szar már az idő. Ezen legalább enyhít valamennyit az új cipőm, amit az ortopédboltban vettemmamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1065108035302966172003-10-02T17:20:00.000+02:002003-10-02T17:20:35.300+02:00A mi utcánkban, ahol néha Szörényi Levente is szokott mulatozni, és az ingatlanárak elérhetik az ötszázezerpernégyzetméteres árat is, a közért helyén Jósda nyílt. Hogy veszünk így friss kiflit???
"Oh yeh, itt a Jozsef"mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1064580141745925222003-09-26T14:42:00.000+02:002003-09-26T14:42:21.493+02:00Vajon mi tükröződhetett az arcomot a tízperces magányos séta után, hogy a portás, aki köszönni se nagyon szokott, így szólt: "Kicsit szomorkásnak tűnsz."
Olyan, mint a menza negyed háromkor. Üres, és már csak szélesmetélttel adják a milánóit. mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1064523738837326452003-09-25T23:02:00.000+02:002003-09-25T23:09:06.123+02:00Ööö, háát, izé. (Ez pedig a mai váratlan önbizalomfejlesztő eseményekre történő reakció volt.)
Szóval megnéztem mégegyet, a tisztesség kedvéért, ÉS. Nem kell ellene tiltakozni, de azért lehet. Vannak ugyanis olyan mondatok, amik valahogy a hosszú lányévek után bekúsznak az (női) agyba.
"Azért elvártam volna egy kis tartást a lányoktól." - mondja. Elvár. Valamit elvár Ő. Teszi mindezt azután, mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1064253260933331602003-09-22T19:54:00.000+02:002003-09-22T21:03:39.330+02:00Mer mit akarok közölni? Hogy véresszájú vagyok, mer például én nem merném egy faszinak se azt mondani, hogy "Mennyire megöregedtél..." hogy utána elbeszélgethessek vele aról, hogy a faszik ötven felett már fizikailag nem képesek a dugásra. Szóval, hogy van ez a szó, hogy feminizmus, meg feminista, amivel eddig nem kellett különösebben foglalkoznom, és akkor súlyosan kompromittálom magam azzal, mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1063122525112147062003-09-09T17:48:00.000+02:002003-09-09T17:59:36.953+02:00Imádom a nőket, főleg azt a tucatnyi ötvenest, akik hajnali egykor köpcösödő férjeik mellett ülve vagy egyedülállóan egy texasi countryénekesnő alteregójára meredve kívülről éneklik az Ó miszter alkoholt, és aztán felkérik egymást táncolni.
Az a jó, amikor rápillantasz egy ajándékra, és végigjátszódik előtted a kiválasztásának pillanata, mert úgy már amikor hozzád kerül, története van. Például mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1061995177715011642003-08-27T16:39:00.000+02:002003-08-27T16:39:37.643+02:00Nem szeretem azokat a filmeket, ahol az alaphelyzet kábé ilyesmi: Maria, a megkeseredett negyvenes kozmetikusnő egy rózsaszín kozmetikai szalonban dolgozik évtizedek óta. Mert ilyenkor megnyílik előttem a forgatókönyvíró agya, és látom, amint jönnek a karakterek, hogy mind az író koholt és erőltetett világának szüleményeiként tegyék a jól elrendezett dolgukat. Jöhet az öreg néni, akihez Maria mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1061848329276958812003-08-25T23:52:00.000+02:002003-08-25T23:52:09.286+02:00A kérdés csak az: kinek főztem az elmúlt négy órán keresztül hat liter levest, amikor teljesen egyedül vagyok itthon??? (és egyáltalán nem vagyok éhes). A levesnél többet csak a süteménnyel foglalkoztam, amit viszont mintaszerűen égettem el.
Erről eszembe jutott, hogy ha nálunk készülne olyan film, mint az Étel, ital, férfi, nő vagy a Szeress Mexikóban, vajon a Móricz novellát adaptálnák?
mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1060635404792155302003-08-11T22:56:00.000+02:002003-08-11T22:56:44.760+02:00Egy éves vagyok. Happy birthday.mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1059341007223804882003-07-27T23:23:00.000+02:002003-07-28T11:10:55.790+02:00K. másfél évvel ezelőtt, amikor ideköltöztünk, a kapu elé írt egy üzenetet nekem, hatalmas, sárga betűkkel. (Emlékeztetve egy korábbi, hatalmas sárga betűkkel felírt üzenetre.) Tegnapelőtt felbontottak egy szakaszt az utcán, de sehol máshol, csak ott, ahol a betűk voltak, és újrabetonozták. Én pedig reggel kiléptem a kapun, a lábaim előtt forrón ömlő szurkot terítettek épp szét a munkások, majd mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1059077896913103072003-07-24T22:18:00.000+02:002003-07-24T22:18:16.876+02:00Soha, de tényleg, soha nem örültem még ennyire egy üveg sörnek, mint az imént, amikor a hűtőszekrényben szemlét tartotam. Hoppá, hoppá, a magányos esték.
Aggódom az Anyámért, rossz előérzetem van, nem merek hazamenni. Mintha öregedne. De nem kicsit, hanem nagyon. Mit kell ilyenkor csinálni? Azt hiszem mégis rossz ötlet volt Félixet éppen ezen a nyáron családtaggá tenni. Okos, de azért annyira mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1058368452879589262003-07-16T17:14:00.000+02:002003-07-16T17:14:12.856+02:00Na itthon vagyok. Egész elfelejtettem a lakástémát két hét alatt, erre már hétfőn felhívott az egyik ingatlanügynök, hogy akkor vegyünk lakást. De most storno van, megszűnt a hitelfelvételi lehetőségünk, úgyhogy vagy várunk három évet, vagy eladjuk az egyetlen családi ingatlant, ami a tulajdonunkban van. De ez most egyáltalán nem izgat, bevallom.
Nyíregyháza
Nyaralásunk első két napja vicces mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1057008484187566972003-06-30T23:28:00.000+02:002003-06-30T23:32:34.843+02:001. nincs ingatlan.
2. három óra, amíg egy nyolcvannál is több néniek elmagyarázom az internet működését. tudtam, hogy tetszeni fog neki. az első szó, amit a goggle-be ír: puccini. én beírom, hogy lyukas zokni, legnagyobb megdöbbenésemre egy lázár ervin mese bukkan fel elsőnek, ő nevet. aztán a freemail. levelet ír a fiának, amerikába. élete első e-mailje, amit én gépelek neki "szervusz fiam" "mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1056886098965139242003-06-29T13:28:00.000+02:002003-06-29T13:28:18.663+02:00Új célpontunk a kilencedik kerület rehabilitációs része. Mostanra sikerült azokat az ismerősöket előkaparni, akiket kábé két hónapja kellett volna, hogy józanul mérlegeljünk. Most viszont az van, hogy ha reggel V. mutat valamit, Anyám és én, a két teljesen döntésképtelen, üzleti érzékkel minimálisan sem megáldott nő elegánsan felöltözve, rábólint. És megyünk is a bankba, és kedden mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1056748767080400202003-06-27T23:19:00.000+02:002003-06-27T23:19:27.060+02:00Ja, welcome in the Tag-board Women's Fight Club for John Malkovich (TWFJM). De ki lehet az a Kokoma?mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-1056748643188188662003-06-27T23:17:00.000+02:002003-06-27T23:17:23.210+02:00"Kívánok magának lelkiismeretfurdalásal eltöltött éjszakát, mert sikerült az egyetlen lehetőséget elvennie tőlünk, hogy a lányomnak valaha lakása legyen." - mondta az Anyám a szabadsághegyi álomkert tulajának, miután megegyezésünk után egy huszárvágással eladta a fejünk fölül a lakást. A rohadt k.... an....... Minden a lehető legrosszabbul alakul. "Margitom, legalább megspóroltátok a fűnyírót. mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-960097422003-06-25T10:42:00.000+02:002003-06-25T10:42:59.310+02:00Jó, jó, elég gáz, hogy egy hete nem írtam, de a napirendem magyarázatot ad a szótlanságomra:
kilenctől ötig munka
öttől kilencig lakásnézés
kilenctől éjfélig kerthelyiség
egytől nyolcig végkimerüléses alvás, lakásfelújításról szóló álmokkal
ez van. a pánik az gyenge kifejezés arra, mi zajlik két hete bennem és a családban.
mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-955693762003-06-12T02:07:00.000+02:002003-06-12T02:07:37.823+02:00Nem hiszem el, hogy még mindig érhetnek új és újabb élmények lakásügyben. Amikor még csak a kezdet kezdetén jártunk, és a kettővel magasabb árkategóriájú lakásokat néztük, volt egy, ami Anyámat és engem is sokkolt. Egy rózsadombi impozáns, leginkább századfordulós, paraszti házra emlékeztető villa kertjében (mint utóbb kiderült, Fekete István lakott ott, apropó celebrities), hátul építettek mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-955509132003-06-11T17:00:00.000+02:002003-06-11T17:00:33.020+02:00Nyelvlecke 1.
Nem is meséltem, hogy pénteken megismerkedtem Gary Oldman legjobb barátjával. GOLB angol fickó, aki éppen itt dolgozik, de amúgy Prágában él, harmadik feleségével. Osztálytársak voltak Garyvel, onnan a barátság. Megbeszéltük, hogy a Romkertben túl szépek az emberek, egyetértett, mégis ott maradt. Mert ott lehet fölszedni a csajokat. És kimondta az angoltanfolyam alapmondatát: I mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-955173402003-06-10T21:05:00.000+02:002003-06-10T21:05:17.130+02:00Osztottak-szoroztak, előlem meg elhappolták. No panoráma a Lovas utcából. De sebaj! Van másik! (Hogy én ezt hogy gyűlöltem).
Ha lenne otthon olajfesték, meg néhány év rajzolás gyakorlata a kezemben, biztos megörökíteném a képet, ami ma a fejembe vésődött. Egy pillantás az alattunk lakó 70-80 körüli nénire, a folyosó ablakán bepillantva, sötét konyha, elhúzott függöny, háttérben piros konyhabútor,mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-953436892003-06-05T23:24:00.000+02:002003-06-05T23:24:27.180+02:00Vajon hányan osztanak-szoroznak és találgatnak otthon a lakásról, ami nekem tetszik és ha minden jól megy elérhető? A mai környezetszennyezés legaláb haszontalan nem volt... És kösz, lányok a holnapot.
Apropó, szerdán a franciaórán hirdetéseket vettünk a tankönyvből. Amint megláttam az oldalt, már tárcsáztam volna a telefonszámot...
Ja, és lakás és celebrity a la Susie. Ma megtudtam, hogy amikormamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-953027262003-06-05T00:05:00.000+02:002003-06-05T00:27:07.000+02:001. Mediterrán terasz
Elég fájdalmas, amikor három rémes lakás (börtönszerű ráccsal ellátott erkélynek nevezett képződmény, putrivá lakott óbudai polgári ház, körpanorámának nevezett, télen, amikor a fáknak nincsenek levelei, Dunára néző szobahall) végignézése után beülünk egy kávézóba anyámmal, és végighallgatjuk, amint a hímzett monogramos inges MT elmeséli, hogy Antonio Lupi fürdőkádat mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-952566132003-06-04T00:23:00.000+02:002003-06-05T00:24:32.000+02:00Bodzaszörp mc módra: menj el lakást nézni az Ürömhegyre, és a sötétben rettegő anyukádat a kocsiban hagyva gyűjts be tíz-tizenkét félig rohadó virágernyőt. Tedd be őket a kocsiba, kisvártatva pedig érezd úgy, hogy az egész napos rohangálásban annyira megizzadtál, hogy átható bűzöd lassan szétterjed a kocsiban. Gyanúsítsd meg anyádat, aki már amúgy is azt gondolja, csak ő lehet büdös. Ám hamarosanmamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-950121242003-05-29T02:02:00.000+02:002003-05-29T02:02:50.736+02:00Csak szépen sorjában...
Péntek
Tízéves osztálytalálkozó, amit M. kisebb hisztériarohama előzött meg, mert megtduta, hogy az osztályfőnökünk is megjelenik a színen. M. rettegése annak köszönhető, hogy ballagásunk emlékeztes napján a Tanár úr a következő búcsúszavakat intézte hozzánk: "Én pontosan tudom, hogy gyűlöltök engem, és én is pont így viszonyulok az osztályhoz. Borzalmas volt a mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-945884402003-05-19T19:02:00.000+02:002003-05-19T19:08:45.000+02:00Kár, hogy a blogger nem jegyzi meg, amit írnak bele, anélkül, hogy postolnák. Mert tegnap tök hosszú bejegyzést írtam Fityuról (ahogy ma a franciaórán elnevezték), a hatvanéves nagybátyámról, akinek vasárnap ünnepeltük a születésnapját. Ugyanott, ahol egy héttel ezelőtt az unokahúgom ballagását. Fityu akor a saját ballagására emlékezve rokandroll klasszikusokat mutatott, felidézve, ahogy mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-944501262003-05-16T16:21:00.000+02:002003-05-16T16:21:31.273+02:00Előre bocsájtom, hogy nincs velem semmi baj, csak Mamacash bűvös szövegelnyelő hatalmát használom fel.
Szóval, a héten mégis kirúgták az Anyámat, meg még egy barátnőmet is. Lehet, hogy munkaközvetítő blogot kéne nyitnom? Vagy HR tanácsadással kéne foglalkoznom. Én ezt nem értem. Lakásprojekt ugrott, ma egyébként is megtudtam, hogy van egy olyan hitelszabályozás, hogy egy kétszobás lakás max. 15 mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-942229392003-05-12T22:26:00.000+02:002003-05-12T22:28:24.000+02:00Mademoiselle Britney, votre premiere succes a été Hit me baby one more time. Est-ce que quelqu 'un vous a frappé?mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-941630562003-05-11T22:31:00.000+02:002003-05-12T00:49:40.000+02:00Hú, a forgatás hátrányai. Először is, minthogy ugye Volt Főnököt kirúgták onnan, ahova én be akartam menni, még azon a héten, máshoz kellett fordulnom segítségért. Gondoltam egyet, és a Nagyfőnökhöz fordultam, nevén nevezve a Producerhez. Gondoltam én, ő a legtutibb, amit ő mond, az úgy lesz. Ám ma, amikor megjelentünk a helyszínen kamerával, kiderült, hogy a Producernél van egy nagyobb ember, FSmamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-941237392003-05-11T01:29:00.000+02:002003-05-11T21:53:18.000+02:00Hát nem sikerült. Kilenckor még a Ráday utcában vártuk ILF-fel, akkor ébredt... Végül persze minden nagyon szép volt (főleg a viárgcsokrok), a délutáni alvás (úgy aludtam, mint mg soha, mnden oldalamon fél-fél órát, mint egy rendes grillcsirke) és Gyuri (az unokatesóm) egy sztorival kárpótolta az elalvást. Tegnap ugyanis meglátogatott egy új szórakozóhelyet, és hajnali négyig tíz-tizenkét mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-940952072003-05-10T08:48:00.000+02:002003-05-10T08:48:08.540+02:00A családi eseményekre indulásnál nincs idegetítőbb. Hétkor kelek én. Indulunk nyolckor. Nyolc órakor életem első virágrendelésének begyűjtésekor Mrsd. Dallowaynek sérzem magam, ezért jelentősebb borravalót hagyok az üzletben, ahol útivázát (!!!) kapok. Vidáman jövök öcsémért, aki éppen, véletlenül elaludt. Negyed kilenckor hajlandó felkelni. Komótosan zuhanyzik éppen. Kész vagyok. Értem, hogy vanmamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-938214842003-05-05T22:51:00.000+02:002003-05-05T22:51:22.600+02:00Első forgatási nap, egy hetes pihentető tengerparti nyaralás, néhány plusz kiló, árnyalatnyi szín, zúzódott kislábujj, és egy új napszemüveg után újra itt vagyok.
Anyám munkahelyi laptopját használta múlt héten. Még soha nem volt neki, úgyhogy elfelejtette tölteni, így a gép egyszercsak kiírta: Hibernálásra felkészülni! Feltette a kezeit és várt. Ma 90 százalékosra nőtt az esély, hogy jövő hétenmamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-932888822003-04-26T11:35:00.000+02:002003-04-26T11:38:50.000+02:00ajajaj, lehet, hogy félreérthető voltam? ABarbi írt, hogy esetleg kirúgtak-e, és most szabadidőmben forgatgatok-e, úgyhogy most kronológiai rendbe rakom a dolgokat:
1. 2001. május 2., Volt Főnök tüntető hallgatásával rúg ki
2. 2001. május 15 (16? nem tom, mert én már akkor nem), Volt Főnököt rúgják ki
2. 2001. június-július, összetörve diplomázom mindkét felsőoktatási intézményben, ahova járok (mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-932025502003-04-25T00:02:00.000+02:002003-04-25T00:02:12.220+02:00Eslő forgatási nap, és én idiótán bevállaltam egy másik dolgot, ami szintén nagy kihívás, és most itt ülök, és holnap olyan leszek, mint a mosott szar. Nem, nem tudok másra koncentrálni, gyűlölöm az ilyen estéket. Bárcsak vasárnap lenne... Most tényleg. Léci, legyen vasárnap...
Lehetetlen, hogy most meséljek bármiről. Ja, de mégis a Volt Főnököt valószínűleg kirúgják legújabb nagyon menő mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-929025422003-04-19T22:45:00.000+02:002003-04-19T22:45:50.530+02:00És csak, hogy kerek legyen a kép, rákerestem a nevekre a google-n: Tuukka Haapalainen, Veikko Muukkonen és Mika Keskinen. Esküszöm, hogy a képzelet szüleményei és bárminemű egyezésük a valósággal csak véletlen...mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-929022932003-04-19T22:38:00.000+02:002003-04-19T22:50:44.000+02:00Az új telefonom kifejezetten sunyi jószág és csak szingliknek szabad használni. Azt csinálja ugyanis, hogy amikor sms-t akarok küldeni, előre beírja azt a számot, amire a leggyakrabban küldök smst. Ez a tulajdonsága a legviccesebb börleszkjelenetekbe varázsolja az embert. Például tegnap véletlenül elküdtem K-nak egy smst, a következő szöveggel: "Bocs, akkor majd hívjál. Jó szurkolást." És az mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-928417212003-04-18T17:44:00.000+02:002003-04-18T17:45:57.000+02:00Azt hiszem kicsit fáradt vagyok. Most már nem annyira tudom kontrollálni sem a hisztijeimet, sem a jókedvemet (mániás depresszió?) Na mindegy, ez nem olyan izgalmas.
Szóval a kávézás (és flódnizás :)). Persze, amikor jött a mél Th-től, pontosan ugyanaz játszódott le bennem, mint a Barbiban. Most akkor mi lesz? Itt egy regényhős, és ha találkozunk, akkor a Róla alkotott képem összeomlik? Vagy az Őmamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-928297112003-04-18T11:43:00.000+02:002003-04-18T11:50:34.000+02:00Ha valaki olyan korlátolt, hogy névtelenül ír egy megjegyzést (hol itt a történet), akkor az tegye meg azt is, hogy elküldi az ő blogjának címét, hátha ott történeteket olvashatok. Tudom, hogy faszság kiakadni ilyenen, és persze, nem ez számít, de akkor is, tök ciki bazmeg névtelenül fikázni valakit. Tényleg. Küldj egy mélt, vagy szóljál még egyet, de névvel. (Blognévvel, vagy bármi).
Nem vagyokmamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-927784562003-04-17T16:20:00.000+02:002003-04-17T16:20:56.890+02:00"Kemény csaj, súlyos sztorikkal" - ezt pozitív véleménynek veszem. Kemény vagyok? Hát izé. (na ezért Kósa tanárnő biztos megbuktatna) Ha az vagyok, azt csak az Anyámnak köszönhetem egyébként, mert amúgy szerintem elég óvatosan nyomom a dolgaimat. Tök korrekten, mondhatnám. Már napok óta gondolkodom azon, hogy a legtöbb híresemberéletrajz, meg a lányok beszámolói arról szólnak, hogy milyen csúnyákmamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-927717552003-04-17T13:25:00.000+02:002003-04-17T13:25:46.123+02:00Tévé újra. Nem mondtam igazat, mert nem az MTV plusz, hanem a legelső TV2 indulásának napján voltam a tévében. Így írt erről mamacash 1989. január 2-án naplójában, 13 és fél évesen:
"Elmentünk a Cserhátba, és aztán én elmentem a kozmetikushoz. Azután "beugrottam" az Anyához a tévébe, és 5-ig ott voltam. Fölcsaptam titkárnőnek. Telefonokat vettem föl, diktáltam; marha jó volt. Ott kajáltunk. Én mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-927405082003-04-17T00:08:00.000+02:002003-04-17T00:08:10.670+02:00Nem tudom kiiktatni a tévét az életemből. Persze miért is kéne, de mégis van valami közös bennem és Alexában. (Például ugyanaz a vezetéknevünk, neki aznap van a születésnapja, mint az én névnapom, több, mint egy tévé van a lakásában, a nagy műanyagból készült szív alakú tágyak különösen vonzzák, dohányzik és bizalmatlan) A "tévé bűvkörében élünk." Az első médiaélményem az volt, amikor 1989-ben azmamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-926092892003-04-15T00:07:00.000+02:002003-04-15T00:07:15.920+02:00A többéves munkaviszony különböző médiatermékekkel eltérő hatást gyakorol az ember életére. Adott esetben pozitív - ha szükségem van egy forgatási endegélyre, felhívom X-et, és mivel tudja ki vagyok, segít. És adott esetben negatív - ha szükségem van egy forgatási engedélyre, csak felhívom X-et, és mivel tudja, ki vagyok, jól keresztbe tesz.
Volt egy Főnököm, aki pontosan két héttel azelőtt mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-924314112003-04-11T17:14:00.000+02:002003-04-11T17:14:17.123+02:00MEGÚSZTAM!!!!
Nem kell barátkozni az ápolónőkkel, és nem kell hajszárítót vinni, mert nem kell kórhába menni. A Főnök, akivel találkozni kellett kisugárzásában egyértelműen Brinkmann professzor, megjelenésében Dr. Bubó. A vizsgálat vidám pszichocsevejjé alakult a gyerekvállalásról, meg arról, hogy van Bulgáriában egy olyan nevű hegy, mint én (meg a filmgyár is olyan nevű, ami az olyan nevű hegyenmamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-922374022003-04-08T20:55:00.000+02:002003-04-08T20:55:39.466+02:00Klopédia, köszönöm!
Ja, kórház storno egy hétre, tapasztalatlan betegként leléptem a vizsgálatról, úgyhogy az orvos kicsit ideges volt. Most bemutat a Főnöknek. Miért? Na mindegy, amióta ez a téma tart, úgy érzem magam, mint maga megingathatlan buddha. Valahogy minden mindegy lett, de kivételesen nem negatívan.
Eszembe jutott még valami. Vannak azok a mondatok, hogy "csak elhatározás kérdése" megmamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-922358382003-04-08T20:26:00.000+02:002003-04-08T20:36:01.000+02:00Persze, nagyjából minden olvasó tudja, milyen arc van mamacash mögött. (Ezzel szemben én nem tudom, milyen arcok vannak mamacash olvasói mögött.) Persze, elsősorban K.-t érinti, aki kezdettől fogva tudja, hogy írom ezt. Mit titkoljak? Főleg mit K. előtt? A blogban nem is az a lényeg, hogy kiteregeted a dolgaidat, hanem, hogy szublimálod azokat a pillanatokat, amiket igazából egyáltalán nincs mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-919362292003-04-03T22:59:00.000+02:002003-04-03T22:59:51.576+02:00Nem értem a dolgokat. Én nem értem a dolgokat? Úgy érzem magam, mintha hatvanéves lennék, egész életemet egyetlen férfi mellett töltöttem volna, és zavartan nézném a brazil szappanoperákat, hogy miféle dolgok történnek a nagyvilágban? Igaz, hogy hetente elovasom a Best magazint, de annyira már felvilágosult vagyok, hogy tudjam, a fele sem igaz annak, amit ott írnak. De hogy Juan Carlos otthagyta mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-916020632003-03-29T15:06:00.000+01:002003-03-29T15:06:59.890+01:00Ó.
Ió.
Ció.
Fikció.
Suematra és Susie is kacsintgatnak a fikció felé. (Kíváncsi vagyok, miket írtak már, elkülditek?A fikció a világ legjobb dolga. Már amikor sikerül. És az nagggyon-naggyon ritkán van. Öt éves főiskolai tanulmányaim alatt kábé hetente kellett különböző formában fikciót produkálni. Öt évig próbáltam valahogy megragadni a dolgokat fikcióban. És egyetlen egyszer sikerült igazán, a mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-915027462003-03-27T22:20:00.000+01:002003-03-27T22:20:54.186+01:00Önfegyelem - ezt nem sikerült megtanulnom 27 év alatt. Minden jóindulattal minimum 21 év, ha csak a különböző iskolákat számítom. Egyszerűen képtelen vagyok hét óra számítógépelőttülés után visszaülni, és elkezdeni valami mást - írni. Pedig csak a saját egómat erősíthetném. De képtelen vagyok mosogatni is. Vagy takarítani. Vagy mosni. Egyetlen egy dolgora voltam ma képes a munka után: három órán mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-910821832003-03-20T22:35:00.000+01:002003-03-20T22:35:58.153+01:00Nagyon durva. Csináltam egy új blogot depresszio neven. Elkezdtem írni, és hirtelen beflesselt, hogy mit csinálok. Deklarálom és formába öntöm, hogy szarul vagyok? Saját magamnak, aki amúgy is tudom? Ahelyett, hogy mondjuk megpróbálnék kitalálni valamit? Hát ez így nem mehet tovább. Ezt üzenem Susienak is. Fel a fejjel! (Egyébként a kocsiban bőgés, mint új élmény, nekem is bejön.)
Úgy érzem, mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-909986912003-03-19T17:40:00.000+01:002003-03-19T18:02:03.000+01:00Hú, már látom, hogy ez az év Mit kezdjen az ember önmagával a tükörben? kérdés megválaszolásáról fog szólni. Ismeritek azt az érzést, amikor egy mondat, levél, beszélgetés hatására hirtelen elönti az agyatokat egy hullám, aminek az összetevői a mélypara, a kétségbeesés, a kínosságérzés, a düh, a szégyen és az úristenmostmilesz érzés? És mindez fél másodperc alatt? Na, erre kell rágyújtani.
És mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-908473582003-03-17T11:01:00.000+01:002003-03-17T11:01:45.216+01:00
Nem vagyok egyetemista, és ez nem a vizsgaidőszak!!!! Nem, nem, nem, nem, nem, nem, és nem!!!!!!!
mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-907703122003-03-15T19:30:00.000+01:002003-03-15T19:30:06.983+01:00
és ugyanaz estemamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-907658132003-03-15T17:25:00.000+01:002003-03-15T17:25:22.686+01:00
mondjuk ez jól néz ki. Az a kis vonal a Dunán a pontonhíd, tele rohangáló hangyákkal. Ami meg vörösen izzik, a Parlament. Ami meg az ablakban tükröződik, az a Vár.mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-907651742003-03-15T17:06:00.000+01:002003-03-15T18:20:04.000+01:00Ja, nagyon köszönöm, Theatreal a nőnapot is, meg a postot is. Jó volt olvasni, hogy olvasol. Menjünk inni! (Rámfér... gondolom Rád is.)mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-907646322003-03-15T16:50:00.000+01:002003-03-15T16:53:14.000+01:00"A természet is megújul, miért ne tennénk mi is?"
A kórház, mint szociális gócpont - a kisműtétes, többnyire hatágyas szoba a nőgyógyászaton reggel kilenckor megtelik, de általában egy éjszakát sem maradnak a nők, vagy csak lefekszenek, és reggel már menekülnek is. Mindenféle előfordul, többnyire abortusz, vetélés, ciszta, méhszájsebek. Egyetlen nap. Mintha egy hatalmas rohangáló hangyaboly mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-903070242003-03-07T17:21:00.000+01:002003-03-15T17:23:53.000+01:00
(Szal akkor másodszor.)
Tegnap fodrász, megint új frizura - rájöttem, ebben nagyon haladó nézeteket vallok, mert nem zavar semmi, még az sem, ha teljesen hülyének nézek ki. (De egyébként most nem ez van szerencsére) Rengeteg pénzt elköltöttem ruházati szaküzletben. Köszönhetően a reggeli flashnek.
Azon gondolkodtam, vajon azoknak van nőgyógyászati betegségük, akik zavartan (nem) veszik mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-899667692003-03-01T21:47:00.000+01:002003-03-01T22:35:58.000+01:00Egyébként valószínű, hogy ennél gyötrelmesebb dolog kevés van. Mert amikor egyedül vagy, valahogy mindig ott van az este, a másnap reménye, hogy talán akkor majd jön valaki, akit lehet szeretni, és viszont. És felkelsz, és még akkor is, ha reménytelennek tűnik, felveszed a legjobb ruháidat, beleröhögsz a tükröbe, hogy mennyire nevetséges a küzdelem, de elindulsz. És mész. És vársz.
De ez, hogy mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-899653802003-03-01T21:10:00.000+01:002003-03-01T21:10:39.186+01:00Lenyomtam egy zacskó popcornt és bebasztam itthon, egyedül. Ennél kreatívabbat nem tudok írni. mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-895492392003-02-22T14:23:00.000+01:002003-02-22T14:23:46.403+01:00Az ember hogyan adja értésére finoman és óvatosan 1. anyjának, hogy örülne, ha a hétvégéjét nem szervezné meg, elsősorban ILF-et képbe helyezve. 2. anyjának és öccsének, hogy az első autótulajdonlott szabad hétvégén a barátnőjét látogatná meg Nagykovácsiban és nem feltétlenül Egerbe menne, hogy onnan egyből vissza is forduljon. 3. anyósának, hogy nem kér több lekvárt és savanyúságot, mert a fél mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-894386202003-02-20T17:11:00.000+01:002003-02-20T17:11:29.000+01:00Angolul valahogy soha nem tudtam gondolkodni. Tudom, hogy van egy itthon (meg a világon) szubkulturális élmény, amibe Bridget Jonestól kezdve Douglas Adams-en át, a Google-ig és a Sex and the city-ig sokminden belefér, de ez nekem soha nem ment. Értem, vagyis megértem a szavakat (már ha megértem), de mindig valami távoli és elérhetetlen dolognak tűnt az angol dalszövegek frappáns idézése egy mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-893731262003-02-19T16:39:00.000+01:002003-02-19T16:39:32.756+01:00Ha olyan lennék, aki minden percét a legintenzívebben éli meg és át, nyilván minden nap tudnék mit írni. Vagyis nem. Ha éppen fel lennék töltve, biztosan észervenném, hogy történnek dolgok, és azt meg is írnám. De egyelőre marad az ágyban-falnak-fordulás vágya, meg a RádióC a még egy hete sem birtokolt (avoir) autómban.
Ma véget ért az első franciatanfolyam, két hét múlva jön a második. Na hát mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-892380972003-02-17T14:40:00.000+01:002003-02-17T14:40:22.583+01:00
Ó, hát sokminden történt velem legutóbbi jelentkezésem óta. Minden nap meg is írtam, hogy mi, és aztán gondosan kitöröltem. Azon kezdtem el elmélkedni, vajon valóban el szeretném-e mondani, mi történik? Vajon valóban fel akarom dolgozni életem eseményeit? Vajon akarok-e írni róluk bármit? Van egyáltalán olyan ember, akinek el akarom mondani, hogy vagyok? Csütörtökön azt gondoltam, nincs. Hogy mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-889360772003-02-11T23:34:00.000+01:002003-02-11T23:34:58.560+01:00Egyelőre jobbak is ezek a práktikus héköznapi problémák. Nem kell mindig önelemezni. Azt már kicsit kezdem unni. mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-889358032003-02-11T23:29:00.000+01:002003-02-11T23:29:28.396+01:00A buta nő autót vásárol 2.
Persze már ott elrontottam, amikor Karotta figyelmeztetett, hogy aztán ne az első autót vegyem meg, amit megpillantottam...
A második buta nő-ségem az volt, amikor Anyámra hallgatva megrendeltem az elektromos ablakemelőt is, biztos, ami biztos (ha már légkondi nincs)...
És végül, meg is lett az eredménye, mert a dolgok soha nem mehetnek olyan simán, amilyennek álmodjuk mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3696179.post-888549522003-02-10T16:58:00.000+01:002003-02-11T23:40:29.000+01:00
Kezd bizarrá válni a bloggolás. Először is sajnos a második helyre keveredtem a Goggle-ben a mamacash keresőszóval, kezdek izgulni, hogy egyszer a holland szervezet egy munkatársa is észreveszi, akiktől a név jön. De legalább nemes célú nevet választottam (szépen fejezem ki a lopást). Még mindig jobb, mintha xupiter.blogspot.com lennék. (amivel megküzdöttem a hétvégén és nyertem!). Vagy mamahttp://www.blogger.com/profile/07288338372103152637noreply@blogger.com